Szombat esti filmezésem közben csúnya bakiba futottam bele. „Drágám, emlékszel arra a Pinot Grigio-ra, amit a múltkor ittunk?” –szólt a mondat, amitől a homlokomon csattant a tenyerem. Természetesen, így leírva semmi furcsaság nincs benne, azonban a grigio fonetikusan a következőképpen hangzott: grígió. Elsőre nem hittem a fülemnek, és még vissza is tekertem, hogy jól hallom-e. Találkoztam már furcsa nyelvi megoldásokkal amióta borokkal foglalkozom, és talán bocsánatos is egy ilyen bűn azok körében, akik még csak ismerkednek a borokkal. Persze a borok szeretetéhez nem elvárás, hogy 8-10 nyelven beszéljen az ember, azonban sok kellemetlenségtől óvjuk meg magunkat, ha néhány szó kiejtését helyesen megtanuljuk. És lássuk be, elegánsabb is.
Jöjjön tehát egy kis nyelvlecke!
A fotóért nagy nagy köszönet Csákó Gábornak és Szigeti Alexandrának, azaz a Feel Delight Photography csapatának.
http://gaborfoto.weebly.com
Természetesen a teljesség igénye nélkül, nézzük meg, hogy a leggyakrabban használt szőlőfajták és bornevek hogyan is hangzanak helyesen.
Ha már ez ihlette a bejegyzést, kezdjük is fűszeres fehérborokat adó Pinot Grigio-val. Északkelet-Olaszországban járunk, a helyes kiejtéshez pedig a következő kis útmutató adhat segítséget: Ha megtanuljuk, hogy az olasz nyelvben ha "gi”-vel találkozunk és azt egy "o" követi, akkor "dzs”-nek ejtjük, és az „i” néma marad. Fonetikusan így néz ki: pinó gridzsó. Ugyanez a szőlőfajta, a franciaországi Elzász környékén nem csak karakterében más, – testesebb, olajosabb – hanem nevében is: pinot gris, azaz pinó grí. Kis hazánkban pedig ő lenne a Szürkebarát. Az olasz „gi” kombináció igaz a változatos Sangiovese nevű vörösborszőlő esetében, amely szőlőfajta alapja a fantasztikus toszkán Chianti, a Vino Nobile Montepulciano (montepulcsánó) és a Brunello di Montalcino elnevezésű gigantikus boroknak.
Kalandozzunk tovább a francia nyelvre, hiszen a legismertebb szőlőfajták nevei onnan származnak. A lágy, selymes és szilvás Merlot szőlőfajta nevében a szóvégi „t” néma (merló), ugyanúgy, mint a férfiasabb, és a legnagyszerűbb vörösborszőlő, a Cabernet Sauvignon (szovinyon) esetében. És ha már Sauvignon, fehér „testvére” a Sauvignon Blanc helyes kiejtése érdekében hagyjuk némán a c-t (blan). Ez a szabály van érvényben a Cabernet Franc (kaberné fran) estében is.
Gyakran tapasztaltam, hogy fejfájást okoz a Champagne stílusok megnevezése is. Ha száraz pezsgőről beszélünk, mondjuk szépen: brűt, és írjuk is helyesen: brut. Az édes habzás kedvelői pedig doux, azaz du stílusút rendeljenek. Bármennyire is csábító az összecsengése egy magyar ige, E/2. személyű alakjával, ne használjuk! :)
Egy szép, borsos, sötét színű francia Syrah (szirá) és egy ausztrál Shiraz ugyanabból a szőlőfajtából készül. Bármelyiket is használjuk, ugyanabból a vörösborszőlőből előállított nedűt kapjuk a poharunkba. A burgundiai acélos, almás Chablis, - amely Chablis-ból származik, és chardonnay szőlőfajtából készül - kiejtése: shábli.
Végezetül nézzünk egy kicsit körbe a magyar borászok háza táján, és igyekezzünk neves pincészeteink nevét is helyesen ejteni. Talán a leghivalkodóbb példa erre szegény Sauska Krisztián, aki semmilyen körülmények között sem sóska, sáska és társai. Sauska. Olvassuk úgy, ahogyan írva vagyon. Pont, mint a Thummerer-t, aki nem tümmerer! A villányi Vylyan Pincészet szépen ejtve: vilián. És ha már Villány, jöjjön a kedvenc példám a Jackfall Bormanufaktúra, amely nevét Kisjakabfalva sváb neve ihlette, és így kiejtéséhez nem kell angoltudásunkat felhasználni, hívjuk egyszerűen jakkfall-nak.
Amennyiben vendéglátóhelyen próbálják az ellenkezőjét ránk erőltetni, – mert sajnos előfordul – bátran tegyük helyre a kedves felszolgálót! :)
