Az én életemben a bor pont olyan fontos kiegészítője történeteimnek, mint a kedvenc ruhámhoz a kedvenc cipőm. Ma már a borokat úgy válogatom meg a különféle alkalmakhoz és hangulatokhoz, mint a rúzst vagy a fülbevalót. Azonban én sem úgy kezdtem, hogy fehér papírlap elé tartva elemezgettem a bor színének árnyalatait majd könnyed mozdulatokkal forgattam poharamban, hogy levegőhöz jutva felszínre kerüljenek annak rejtőző illataromái.
Amikor a blog ötlete megszületett a fejemben, rögtön bevillant az első történet, amikor én és a bor először találkoztunk. Úgy igazán, kettesben. Nem kólával.
Az akkori pasim vacsorázni invitált egy olasz étterembe. Először tapasztaltam meg, hogy az ételek tökéletes kiegészítője a hozzá illő bor. A választást akkor még természetesen rábíztam és szerelmes tekintettel figyeltem, ahogyan férfias határozottsággal választ minden fogáshoz egy-egy pohárral. Az est fénypontját mégis a desszert jelentette és nem pusztán azért, mert édesszájú vagyok. Csokoládétortát rendeltem, ami annyira tökéletes volt, hogy ízét még ma is érzem a számban. Lágy volt és krémes, enyhén fanyar málnaszósszal megbolondítva. Éppen a második mennyei falatot készültem a számhoz venni, amikor megálljt parancsolt nekem, amit kicsit zokon is vettem. Azt ajánlotta, hogy vegyek a számba egy falatot majd igyak rá egy kortyot az előttem lévő vörösborból. Kérdőn néztem rá, de tapasztalatlanságomat tudomásul véve engedelmeskedtem.
És ami akkor történt…
A testes vörösbor tökéletes harmóniával elegyedett számban a magában is kifogástalan csokoládétortával, és ez a pillanat elindított a bor és a gasztronómia kalandos útjain.
