BorMood

Szombat esti filmezésem közben csúnya bakiba futottam bele. „Drágám, emlékszel arra a Pinot Grigio-ra, amit a múltkor ittunk?” –szólt a mondat, amitől a homlokomon csattant a tenyerem. Természetesen, így leírva semmi furcsaság nincs benne, azonban a grigio fonetikusan a következőképpen hangzott: grígió. Elsőre nem hittem a fülemnek, és még vissza is tekertem, hogy jól hallom-e. Találkoztam már furcsa nyelvi megoldásokkal amióta borokkal foglalkozom, és talán bocsánatos is egy ilyen bűn azok körében, akik még csak ismerkednek a borokkal. Persze a borok szeretetéhez nem elvárás, hogy 8-10 nyelven beszéljen az ember, azonban sok kellemetlenségtől óvjuk meg magunkat, ha néhány szó kiejtését helyesen megtanuljuk. És lássuk be, elegánsabb is.

Jöjjön tehát egy kis nyelvlecke!

A fotóért nagy nagy köszönet Csákó Gábornak és Szigeti Alexandrának, azaz a Feel Delight Photography csapatának.

http://gaborfoto.weebly.com

Természetesen a teljesség igénye nélkül, nézzük meg, hogy a leggyakrabban használt szőlőfajták és bornevek hogyan is hangzanak helyesen.

Ha már ez ihlette a bejegyzést, kezdjük is fűszeres fehérborokat adó Pinot Grigio-val. Északkelet-Olaszországban járunk, a helyes kiejtéshez pedig a következő kis útmutató adhat segítséget: Ha megtanuljuk, hogy az olasz nyelvben ha "gi”-vel találkozunk és azt egy "o" követi, akkor "dzs”-nek ejtjük, és az „i” néma marad. Fonetikusan így néz ki: pinó gridzsó. Ugyanez a szőlőfajta, a franciaországi Elzász környékén nem csak karakterében más, – testesebb, olajosabb – hanem nevében is: pinot gris, azaz pinó grí. Kis hazánkban pedig ő lenne a Szürkebarát. Az olasz „gi” kombináció igaz a változatos Sangiovese nevű vörösborszőlő esetében, amely szőlőfajta alapja a fantasztikus toszkán Chianti, a Vino Nobile Montepulciano (montepulcsánó) és a Brunello di Montalcino elnevezésű gigantikus boroknak.

Kalandozzunk tovább a francia nyelvre, hiszen a legismertebb szőlőfajták nevei onnan származnak. A lágy, selymes és szilvás Merlot szőlőfajta nevében a szóvégi „t” néma (merló), ugyanúgy, mint a férfiasabb, és a legnagyszerűbb vörösborszőlő, a Cabernet Sauvignon (szovinyon) esetében. És ha már Sauvignon, fehér „testvére” a Sauvignon Blanc helyes kiejtése érdekében hagyjuk némán a c-t (blan).  Ez a szabály van érvényben a Cabernet Franc (kaberné fran) estében is.

Gyakran tapasztaltam, hogy fejfájást okoz a Champagne stílusok megnevezése is. Ha száraz pezsgőről beszélünk, mondjuk szépen: brűt, és írjuk is helyesen: brut. Az édes habzás kedvelői pedig doux, azaz du stílusút rendeljenek. Bármennyire is csábító az összecsengése egy magyar ige, E/2. személyű alakjával, ne használjuk! :)

Egy szép, borsos, sötét színű francia Syrah (szirá) és egy ausztrál Shiraz ugyanabból a szőlőfajtából készül. Bármelyiket is használjuk, ugyanabból a vörösborszőlőből előállított nedűt kapjuk a poharunkba. A burgundiai acélos, almás Chablis, - amely Chablis-ból származik, és chardonnay szőlőfajtából készül - kiejtése: shábli.

Végezetül nézzünk egy kicsit körbe a magyar borászok háza táján, és igyekezzünk neves pincészeteink nevét is helyesen ejteni. Talán a leghivalkodóbb példa erre szegény Sauska Krisztián, aki semmilyen körülmények között sem sóska, sáska és társai. Sauska. Olvassuk úgy, ahogyan írva vagyon. Pont, mint a Thummerer-t, aki nem tümmerer! A villányi Vylyan Pincészet szépen ejtve: vilián. És ha már Villány, jöjjön a kedvenc példám a Jackfall Bormanufaktúra, amely nevét Kisjakabfalva sváb neve ihlette, és így kiejtéséhez nem kell angoltudásunkat felhasználni, hívjuk egyszerűen jakkfall-nak.

Amennyiben vendéglátóhelyen próbálják az ellenkezőjét ránk erőltetni, – mert sajnos előfordul – bátran tegyük helyre a kedves felszolgálót! :)

"Boldog az a csokoládé, amely miután a nők mosolyán át bejárta a világot, szájban olvadva, élvezetes csókban leli halálát."

(Anthelme Brillat-Savarin)

Egy kocka csokoládé, amit hagyunk szétolvadni nyelvünkön majd egy korty hozzá passzoló bor… Nem is kell több, hiszen olyan kulináris élményt ad, hogy garantáltan csukott szemmel fogjuk élvezni a pillanatot.

Szakmai körökben vitatott, bár egyre elfogadottabb és elterjedtebb a csokoládé és a bor együtt kóstolása. Van, aki szerint a csokoládé megváltoztatja a bor karakterét, pedig ha jól választunk, épp az ellenkezője történik: kiemeli azokat az ízeket, amelyeket a bor rejteget.

Bor és csokoládé. Hogyan párosítsunk?

Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a borokkal és a kóstolási technikákkal, megtanultam egy olyan alapvető szempontot, amivel a kezdők is könnyebben boldogulhatnak, ha az a kérdés merül fel bennünk: mit mivel? Mindenki számára mankó lehet, ha odafigyel a színekre. A bor színének árnyalata, beszéljünk akár vörösborról vagy fehérborról számos dolgot elárul íz és illataromáiról. Ha egy fehérbor zöldes árnyalatokat mutat, jogosan gondolhatunk zöldalmára vagy akár lime-ra, és minél élénkebb egy vörösbor színe annál inkább fellelhetőek benne a friss, piros bogyós gyümölcsök. Azt már biztosan mindenki hallotta vagy olvasta, hogy a vörös húsokhoz vörösbort ajánlanak, míg a csirkéhez általában fehérbort.

Nincs ez másképp a csokoládénál sem. A bor színének intenzitása segít a párosításban. Étcsokoládéhoz válasszunk robosztus, érett, intenzív aromájú vörösborokat, mint a Merlot, a Cabernet Sauvignon, a Malbec, vagy a Zinfandel.

Tejcsokoládékhoz egy könnyedebb Pinot Noir, vagy egy közepesebb testű Merlot méltó partner lehet, de akár egy Rajnai Rizlinget is el tudok képzelni a fehérbor kedvelőinek. Egy eperrel megszórt tejcsokoládé érzéki társának, romantikus estékhez, pezsgőt vagy habzó bort javasolnék. Engem levenne a lábamról!

A kép a Csokoládia Facebook oldaláról származik.

Fehér csokoládéhoz pedig lekerülhet a spájz polcairól egy szép aszú, vagy Sherry. Minél édesebb a csokoládé, annál édesebb bort kíván. Ha a bort keserűnek érzed a csokoládéval való találkozás után, akkor a csokoládé túl édes hozzá. A töltött bonbonok vagy csokoládék szerelmeseinek arra kell figyelniük, hogy a töltelék ízeihez társítsuk a bor aromáit.

Amennyiben érdekel, hol tudnátok kísérletezni, ajánlom a Vinowonka nevű helyet, amely kimondottan erre specializálódott. Ha finom kézműves csokoládét szeretnétek egy otthoni kóstoláshoz, mindenképpen keressétek Szántó Tibor csokoládécsodáit vagy a Csokoládia termékeit.

Ez a most kibontakozó gasztronómiai élmény sok felfedeznivalót rejt magában. Ha vannak tapasztalataitok, ötleteik, élményeitek, írjátok meg nekem!

Az én életemben a bor pont olyan fontos kiegészítője történeteimnek, mint a kedvenc ruhámhoz a kedvenc cipőm. Ma már a borokat úgy válogatom meg a különféle alkalmakhoz és hangulatokhoz, mint a rúzst vagy a fülbevalót. Azonban én sem úgy kezdtem, hogy fehér papírlap elé tartva elemezgettem a bor színének árnyalatait majd könnyed mozdulatokkal forgattam poharamban, hogy levegőhöz jutva felszínre kerüljenek annak rejtőző illataromái.

Amikor a blog ötlete megszületett a fejemben, rögtön bevillant az első történet, amikor én és a bor először találkoztunk. Úgy igazán, kettesben. Nem kólával.

Az akkori pasim vacsorázni invitált egy olasz étterembe. Először tapasztaltam meg, hogy az ételek tökéletes kiegészítője a hozzá illő bor. A választást akkor még természetesen rábíztam és szerelmes tekintettel figyeltem, ahogyan férfias határozottsággal választ minden fogáshoz egy-egy pohárral. Az est fénypontját mégis a desszert jelentette és nem pusztán azért, mert édesszájú vagyok. Csokoládétortát rendeltem, ami annyira tökéletes volt, hogy ízét még ma is érzem a számban. Lágy volt és krémes, enyhén fanyar málnaszósszal megbolondítva. Éppen a második mennyei falatot készültem a számhoz venni, amikor megálljt parancsolt nekem, amit kicsit zokon is vettem. Azt ajánlotta, hogy vegyek a számba egy falatot majd igyak rá egy kortyot az előttem lévő vörösborból. Kérdőn néztem rá, de tapasztalatlanságomat tudomásul véve engedelmeskedtem.

És ami akkor történt…

A testes vörösbor tökéletes harmóniával elegyedett számban a magában is kifogástalan csokoládétortával, és ez a pillanat elindított a bor és a gasztronómia kalandos útjain.